A színkavalkád palettájának taván
árad a fény- és az árnyék óceán.
Ha vinnél valamit a blogról, légy szíves, kérd a beleegyezésemet e-mailben!
Köszönöm.
mano.miislegyenkukac
gmailpontcom
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható
mano.miislegyenkukac
gmailpontcom
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható
Linkek
- Magyar helyesírás
- Artmagazin blog
- Jelen-lét Magazin (ahol még megjelentek írásaim)
- Irodalmi boncasztal
- Kortárs Művészetek
- Bunny-comic
- Alex
- Napirajz
- Laár András blogja
- SC.ArtMusic
- Nemiswan
- Tamtim
- Jazoli
- Jenever
- Ani
- Szittyazoli
- Motymoty
- Anyuss
- Lustanyu
- Daama
- Urita
- Donji
- Roboman
- Andy
- Thia
- Nezsike
- Bluemoon
- Myreille
- Holnap
- Chanson
- Novtam
- Ahol málna van, ott medve is
- canocam (én) and music
Versek, rajzok, egyéb
lehet, hogy kultúra?
Tetszenek
Blogok
#940
Főoldalra vele!
Még mindig az eddigi állapot
Ma, gondoltam, kikapcsolódásként apehkolunk egy jót. Muszáj volt egy pályázat miatt, mert azt írták, hogy tartozásom van. Hát, nincs. A gond az volt, hogy nem jelentettem be nekik, hogy a TB-t már nem én, hanem ők fizetik, mivel gyesen vagyok. Így, most három havit követelnek rajtam. Hogy miért annyit? Én is megkérdeztem. Hiszen, már egy éve és négy hónapja vagyok gyesen. Nos, ezt úgy sikerült összehozniuk, hogy egy évet nem könyveltek be, így azt gondolták, hogy többletem van, befizetésből és azt a következő évre számlázták, ez pedig, most fogyott el. Ebben a röhejben ez utóbbi a pozitívum, mert nekem egy olyan igazolás kellett sürgőssen, hogy nincs semmilyen tartozásom. De mindezt, úgy sikerült csak összehozni, hogy ki kellett fizetnem, az összeget, amivel, az egyenleg szerint, tartozom. Ez az elkönyvelés miatt, nem volt olyan magas, mint lehetett volna. Na, ki kellett fizetnem, azért, hogy amikor megjön a határozat (átfutási idő: 30 nap), mi szerint nincs tartozásom, sőt, túlfizetésem van a mai befizetésnek köszönhetően, visszaigényelhessem az összeget (30 nap átfutási idő után, újra az enyém lehet).
Nos, a mai nap öröme, kaptam egy nullás igazolást, két órán belül (ez alatt két apeh irodában és egy postán is voltam), 3000 Ft-ért, ennyi a kezelésiköltség vagy mi, és megőriznek nekem kb. 15000 Ft-ot, nehogy véletlenül elköltsem itt a fűtési szezon kellős közepén, inkább tartalékoljam, valami tavaszi, esetleg nyári családi programra.
Értem én, hogy az én hibám, de miért kell ezt ennyire így?
Főoldalra vele!#938
A tisztulás, tisztítás, óhatatlanul is valaminek az elmúlását is jelenti. Ez sokszor keserűséggel, szomorúsággal jár. Abban az esetben pedig, ha a tisztítási művelet erőszakos, erővel történik, nagy fájdalom is kíséri. Ráadásul, ez utóbbi, nem is biztos, hogy végleges, mert nem megértésből, megérésből születik.
Melyiket választjuk?
Főoldalra vele!
#937
Van az úgy, hogy mentségként, vagy éppen kifogásként használjuk azt a mondatot, hogy: Sajnálom, de tudod, a körülmények. Ha nem így lenne..., Ha másképp alakult volna...
De ha másképp alakult volna, akkor nem így lenne.
Talán érdemes többször elgondolkodni rajta, hogy ha már így alakult, miért van így, és, hogy tényleg, így van-e.
Főoldalra vele!Még mindig szünet
Persze, ez így nem izgalmas, hogy hetente bejelentem a szünetet. Csak gondoltam, nyomatékosítom, hogy még mindig tart, mert még mindig van a dolgomból, ami a szünetet előidézte.
----------------------------------------------------------------------------
Ide, elkezdtem írni azt, ami miatt elkezdtem írni, de töröltem. Sokszor.
A tisztázás csak még nagyobb zavarodottságot szül?
A tisztázás megnyugvást hoz, vagy ürességet?
Az ürességnél jobb a zavar? Szükség van rá?
A zavar alkotó. De a túl nagy zavar romboló.
A rombolás után, viszont jöhet a tiszta építő.
Kell ez az egész egyáltalán?
(Bzzzzzzzzzzzzz.) Most már nem törlöm.
Főoldalra vele!Szünet
Tudom, hogy van még itt néhány félbe maradt dolgom. Nem felejtettem el őket, de most mással foglalkozom. A január biztosan így fog eltelni. A visszatérésig is legyetek jól!
BÚÉK
Minden kedves Olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok! Legyen egészség, szeretet, bőség, szerencse és ki mit még szeretne!
Főoldalra vele!#933
#932
Megint:
#931
Megint egy újabb:
Főoldalra vele!
#930
És még egy:
#929
#928
Újabb blog-drazsé:
#927
Áldott, békés ünnepet kívánok Mindenkinek!
----------------------------------------------------------------------
Elég sűrűek a napjaim, és ez, még egy jó darabig így is marad, ezért nem tudok eleget tenni a kívánság teljes részének. Nem lettem kész az összes drazséval, így csak egyet teszek ki.
Ide is megérkezett :)
Most olvastam, engem megnevettetett
"Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Írország).
Az egyik diák válasza olyan mélyenszántó volt, hogy a professzor közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk rajta.
Ex...tra kérdés: Vajon a pokol exoterm (leadja a hőt), vagy endoterm -e (fölveszi a hőt)?
A legtöbben a Boyle-törvény vették alapul, azaz hogy a gáz táguláskor lehűl, nyomás alatt viszont növekszik
Az egyik diák azonban a következő gondolatmenetet írta le:
Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell.
Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut
Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, a különböző vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut.
A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik.
Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon.
Ekkor két lehetőség van:
1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban.
2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy..
Melyik a helyes megoldás?
Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint „hamarabb befagy a pokol, mintsem, hogy lefeküdjek veled”, valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endoterm és ráadásul már be is fagyott.
Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze.
Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor „Istenem!”
Csak ez a diák kapott kitűnőt..."
#924
Mostanában, nagyon sok minden jár a fejemben. Múlt, jelen, és az ezeket követő jövő. Nem annyira vidám dolgok, de azt sem mondhatnám, hogy borúsak. Inkább, olyan összegzőek, következményt levonósak, tervezőek. A múlt árnyai, talán, a tanulás részét, a megértést kívánják a jelentől. Míg a jövő, a cselekvést, a tetlegességet. Egyik következik a másikból, egyik követi a másikat.
Egy jó beszélgetés kellene, egy csendes, nyugodt helyen. Valakivel, aki, a gondolatokat kimondásra serkenti és ez által megkönnyíti a megértésüket. Nem a beszéddel, hanem a hallgatással.
Főoldalra vele!Vándor (Északi fény) - részlet
Régen volt már, mikor elindult szülőföldjéről. Azóta hosszú évek teltek el. Most eljött az idő. A visszatérés ideje. Hiába történt annyi minden, megint annak a forrófejű kamasznak érezte magát, aki akkor olyan indulatosan kiabált a Tanítójával, majd közölte a szüleivel, hogy otthagyja a birodalmat. Emlékszik, hogyan nézett rá az Apja, szigorú arccal és hogy az Anyjának, bár tekintetéből a megértés szeretete sugárzott, könny csillogott a szemében. Másnap kora reggel, pedig, amikor elindult a szülői házból, senki nem próbálta marasztalni. Az emberek, akikkel összetalálkozott a mindennaposság természetességével köszöntötték és tovább folytatták munkájukat. Apjától és Anyjától már előző este elköszönt, így velük reggel már nem találkozott. Bár kísértést érzett arra, hogy még egyszer találkozzon velük indulás előtt, de a szobájuk ajtaja zárva volt mikor reggel elindult, ezért azt gondolta, hogy biztosan alszanak még és illetlenség lenne őket zavarni. Kilépett az ajtón és látta, hogy megint köd szitál, és valószínűleg hosszú ideig a nap se fog előbújni a felhők mögül, ahogy ez ennek a vidéknek sajátossága is ebben a kora őszi időszakban. Sejtette, hogy a ruhái hamarosan átnyirkosodnak és valószínűleg hosszú ideig nem is tudja majd rendesen megszárítani őket. Keserű fél mosollyal tette fel köpenye csuklyáját a fejére, megmarkolta vándorbotját, majd vett egy nagy levegőt és hosszú léptekkel útnak indult. Nem észak felé vette az irányt, amerre birodalom nagyobb városai voltak, hiszen ezeket már egytől-egyig ismerte, hanem délnek, egy új ismeretlen világnak, amelyről annyi regét, dalt hallott már. A város még csak elkezdett ébredezni, az éjszakai őrjárat éppen utolsó körét járta a házak között. Semmi nem tükrözte a lelkében uralkodó vihart és nyugtalanságot. Már az is megfordult a fejében, hogy mégsem kellene elmennie, tovább kéne folytatnia tanulmányait és a rá bízott feladatokkal kellene foglalkoznia-e helyett az őrült utazás helyett. De már nem léphetett vissza, ha más nem is hagyott benne nyomot, azt megtanulta, hogy az embernek vállalnia kell a döntéseit és annak következményeit, még akkor is ha ez számára kellemetlenségekkel jár.Az utolsó ház, ami innen látszott, Mesterének a háza volt, és bár nem látta az összekötő szálat a lebegő csomagocska és a ház között, érezte a kettő közötti kapcsolatot. Lassan, a csomag felé nyúlt, az pedig leereszkedett, pontosan bele a tenyerébe. Érdekes volt, mert bár kívülről papírba burkolták, a szemerkélő eső és a szitáló köd ellenére teljesen száraz volt. Óvatosan az inge zsebébe dugta, mélyen a kabátja alá, azzal a gondolattal, hogy legközelebb, amikor tábort üt, majd megnézi mit is rejt. Még egyszer visszanézett arra, amerről jött. Furcsa érzés kerítette hatalmába, egyben szomorú és kíváncsisággal teli. Tudta, hogy egy jó ideig nem látja ezt a vidéket újra és a következő lépést már idegen földön teszi. Olyan tájak felé, amelyekről eddig csak másoktól hallott.
Idáig jutott az emlékezésben, amikor egy furcsa érzés tört rá. Csak tekintetét járatva próbált körbenézni, erősen hallgatózva igyekezett rájönni, mi is zökkentette ki a merengésből, de nem hallott semmit. Pontosabban szólva, egyáltalán semmi sem hallatszott. Mélységes néma csend és sötétség ülte meg a tájat. Mintha minden megdermedt volna egy pillanatban. Az izmai ugrásra készen, pattanásig feszültek. Várt, de nem történt semmi. Érezte, hogy nem bírja már sokáig ebben a testhelyzetben, muszáj lesz megmozdulnia. Azon gondolkodott, melyik irányba ugorjon, merről számíthat leginkább támadásra. Botor módon úgy ült le pihenni, hogy tőle balra az erdő, majdnem a háta mögött helyezkedett el. A jobb oldalán egy kisebb szikla volt, annak a tövében gyújtotta meg a tüzet, hogy el ne fújja a szél, így az közé és a nagyjából előtte kezdődő sík terület közé esett.
Főoldalra vele!Levelek (részlet)
A tanítvány a kis széken kucorgott, éppen a legújabb képét fejezte be. Egy kisebb tanulmányt az öbölről, ahol a Mester műterme volt. Már órák óta ült ebben a kényelmetlen pózban, de csak most, az utolsó ecsetvonás után vette észre, hogy mennyire elgémberedett. Nagyot nyújtózkodva egyenesedett ki a kényelmetlen testtartásból, miközben még egy utolsó pillantást vetett az elkészült képre. Elkészült, legalábbis ezt gondolta róla. Már hetek óta ezzel a kis képpel foglalkozott, ezzel feküdt, ezzel kelt, előfordult, hogy még álmodni is ezzel álmodott. De nem lehetett félbehagyni, a Mester utolsó dorgálása alkalmával közölte vele, hogyha megint nem képes erre az egy dologra odafigyelni, hanem ahogy szokta, párhuzamosan legalább három képre, írásra, zenére és még ki tudja hány dologra szórja szét a figyelmét egyszerre, akkor elmehet. A továbbiakban nem foglalkozik vele, nem tanítja tovább. Már hosszú ideje tanult tőle és bár tudta, hogy a Mester szereti, ezt most komolyan gondolja, és tényleg elküldi, ha nem tudja teljesíteni ezt a feladatot. Hetek óta nem foglalkozott mással, de most elkészült. Megkönnyebbülve nézett fel a ház irányába és meglepődve látta, hogy a Mester a műterem előtti padon üldögél, és onnan figyeli mosolyogva. Nevetve intett felé, majd felszabadultan nekiiramodott a vízpartnak. Az ingét, ami alatt fürdőruha rejtőzött, már menet közben dobta le magáról. Vidáman ugrott bele a tóba és úszott el a következő stégig, majd vissza. Már a parton állt és hosszú hajából próbálta kicsavarni a vizet, amikor látta, hogy a Mester odalép a magára hagyott képhez. Ruháit összeszedve, ő is elindult visszafelé. Egy darabig egyikük sem szólt semmit, mindketten a képet nézték. Végül a Mester törte meg a csendet:
- Erről van szó. Jól van. - mondta. - Akkor, ezt most megünnepeljük. - és titokzatosan mosolyogva elindult visszafelé a dombon. A lány kíváncsian nézett utána. Vajon mit találhatott ki? Gyorsan elkezdte összepakolni a szertehagyott dolgait, és a még nem egészen száraz képpel a kezében, meg a táskájával a vállán, ő is elindult a ház felé.
Főoldalra vele!#921
Hiába van a fenyőnek is törzse, ágai, levelei. A többi fa, akkor sem érti, hogy télen, miért nem áll kopaszon.
Főoldalra vele!
